| 7:1 | Ταύτας οὖν ἔχοντες τὰς ἐπαγγελίας, ἀγαπητοί, καθαρίσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος, ἐπιτελοῦντες ἁγιωσύνην ἐν φόβῳ θεοῦ. | Has ergo habentes promissiones, carissimi, mundemus nos ab omni inquinamento carnis et spiritus, perficientes sanctificationem in timore Dei. | ወበእንተ ዘብነ ዝንቱ ተስፋ አኀዊነ ናንጽሕ ርእሰነ ወኢናግምን ነፍስተነ ወንግበር በዘንትቄደስ በፈሪሀ እግዚአብሔር። |
|---|
| 7:2 | Χωρήσατε ἡμᾶς· οὐδένα ἠδικήσαμεν, οὐδένα ἐφθείραμεν, οὐδένα ἐπλεονεκτήσαμεν. | Capite nos. Neminem laesimus, neminem corrupimus, neminem circumvenimus. | ወይእዜኒ ተአምሩ አኀዊነ እስመ አልቦ ዘአበስነ ወአልቦ ዘገፋዕነ ወአልቦ ዘአማሰነ ወአልቦ ዘተዐገልነ። |
|---|
| 7:3 | πρὸς κατάκρισιν οὐ λέγω, προείρηκα γὰρ ὅτι ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν ἐστε εἰς τὸ συναποθανεῖν καὶ συνζῆν. | Non ad condemnationem vestram dico : praediximus enim quod in cordibus nostris estis ad commoriendum et ad convivendum. | ወአኮ ለአድልዎ ዘእብል እስመ ወዳእኩሂ እቤ ከመ ምሉኣን አንትሙ ውስተ ልብነ ለመዊትኒ ወለሕይወትኒ። |
|---|
| 7:4 | πολλή μοι παρρησία πρὸς ὑμᾶς, πολλή μοι καύχησις ὑπὲρ ὑμῶν· πεπλήρωμαι τῇ παρακλήσει, ὑπερπερισσεύομαι τῇ χαρᾷ ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει ἡμῶν. | Multa mihi fiducia est apud vos, multa mihi gloriatio pro vobis : repletus sum consolatione ; superabundo gaudio in omni tribulatione nostra. | ወከመዝ ብየ ብዙኅ ሞገስ በኀቤክሙ ወብዙኅ ትምክሕትየ በእንቲኣክሙ ወፈጸምኩ ፍሥሓየ ወፈድፈደኒ ሐሤትየኒ እምኵሉ ሕማምየ። |
|---|
| 7:5 | Καὶ γὰρ ἐλθόντων ἡμῶν εἰς Μακεδονίαν οὐδεμίαν ἔσχηκεν ἄνεσιν ἡ σὰρξ ἡμῶν, ἀλλ’ ἐν παντὶ θλιβόμενοι ἔξωθεν μάχαι, ἔσωθεν φόβοι. | Nam et cum venissemus in Macedoniam, nullam requiem habuit caro nostra, sed omnem tribulationem passi sumus : foris pugnae, intus timores. | ወበጺሐነ መቄዶንያ ኢረከብነ ወኢአሐተኒ ዕረፍተ ለነፍስነ ወበኵሉ አሕመሙነ በአፍኣኒ ቀትል ወመንሱት ወበውስጥኒ ፍርሀት። |
|---|
| 7:6 | ἀλλ’ ὁ παρακαλῶν τοὺς ταπεινοὺς παρεκάλεσεν ἡμᾶς ὁ θεὸς ἐν τῇ παρουσίᾳ Τίτου· | Sed qui consolatur humiles, consolatus est nos Deus in adventu Titi. | ወባሕቱ ውእቱ እግዚአብሔር ዘያስተፌሥሖሙ ለሕሙማን አስተፍሥሐነ በምጽአቱ ለቲቶ። |
|---|
| 7:7 | οὐ μόνον δὲ ἐν τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ παρακλήσει ᾗ παρεκλήθη ἐφ’ ὑμῖν, ἀναγγέλλων ἡμῖν τὴν ὑμῶν ἐπιπόθησιν, τὸν ὑμῶν ὀδυρμόν, τὸν ὑμῶν ζῆλον ὑπὲρ ἐμοῦ, ὥστε με μᾶλλον χαρῆναι. | Non solum autem in adventu ejus, sed etiam in consolatione, qua consolatus est in vobis, referens nobis vestrum desiderium, vestrum fletum, vestram aemulationem pro me, ita ut magis gauderem. | ወአኮ በምጽአቱ ባሕቲቱ ዓዲ በፍሥሓ ዘአስተፍሣሕክምዎ ወዜነወነ አፍቅሮተክሙ ዘከመ ትጽሕቁ ለነ ወትትቃኀዉ ወሰሚዕየ ዘንተ ጸንዐ ፍሥሓየ ብክሙ። |
|---|
| 7:8 | ὅτι εἰ καὶ ἐλύπησα ὑμᾶς ἐν τῇ ἐπιστολῇ, οὐ μεταμέλομαι· εἰ καὶ μετεμελόμην βλέπω γὰρ ὅτι ἡ ἐπιστολὴ ἐκείνη εἰ καὶ πρὸς ὥραν ἐλύπησεν ὑμᾶς, | Quoniam etsi contristavi vos in epistola, non me poenitet : etsi poeniteret, videns quod epistola illa (etsi ad horam) vos contristavit, | ወእመኒ አተከዝኩክሙ ቀዳሚ በመጽሐፍ ዘጸሐፍኩ ለክሙ ኢያኔስሐኒ ወእመኒ ነሳሐኩ ናሁ እሬእያ ለይእቲ መልእክት እመሂ ለአሐቲ ሰዓት አተከዝኩክሙ ናሁ ይእዜ እትፌሣሕ በእንቲኣሃ ብዙኀ። |
|---|
| 7:9 | νῦν χαίρω, οὐχ ὅτι ἐλυπήθητε, ἀλλ’ ὅτι ἐλυπήθητε εἰς μετάνοιαν· ἐλυπήθητε γὰρ κατὰ θεόν, ἵνα ἐν μηδενὶ ζημιωθῆτε ἐξ ἡμῶν. | nunc gaudeo : non quia contristati estis, sed quia contristati estis ad poenitentiam. Contristati enim estis ad Deum, ut in nullo detrimentum patiamini ex nobis. | ወአኮሰ ውእቱ እስመ ተከዝክሙ ዳእሙ እስመ ተከዝክሙ ከመ ትነስሑ እስመ እንበይነ እግዚአብሔር ተከዝክሙ ከመ ኢይትኀጐል አሐዱሂ እምኔክሙ። |
|---|
| 7:10 | ἡ γὰρ κατὰ θεὸν λύπη μετάνοιαν εἰς σωτηρίαν ἀμεταμέλητον ἐργάζεται· ἡ δὲ τοῦ κόσμου λύπη θάνατον κατεργάζεται. | Quae enim secundum Deum tristitia est, poenitentiam in salutem stabilem operatur : saeculi autem tristitia mortem operatur. | እስመ ዘበእንተ እግዚአብሔር ኀዘን ንስሓሁ ለሕይወት ዘለዓለም ይከውን ወትካዝሰ ዘበእንተ ዓለም ሞተ ያመጽእ። |
|---|
| 7:11 | ἰδοὺ γὰρ αὐτὸ τοῦτο τὸ κατὰ θεὸν λυπηθῆναι πόσην κατηργάσατο ὑμῖν σπουδήν, ἀλλὰ ἀπολογίαν, ἀλλὰ ἀγανάκτησιν, ἀλλὰ φόβον, ἀλλὰ ἐπιπόθησιν, ἀλλὰ ζῆλον, ἀλλὰ ἐκδίκησιν· ἐν παντὶ συνεστήσατε ἑαυτοὺς ἁγνοὺς εἶναι τῷ πράγματι. | Ecce enim hoc ipsum, secundum Deum contristari vos, quantam in vobis operatur sollicitudinem : sed defensionem, sed indignationem, sed timorem, sed desiderium, sed aemulationem, sed vindictam : in omnibus exhibuistis vos incontaminatos esse negotio. | ወናሁ ውእቱ ትካዝ ዘበእንተ እግዚአብሔር ጻሕቀ ወቅስተ ወፍርሀተ ወግርማ ወተፋቅሮ ወተቃሕዎ ፍዳ ገብረ ለክሙ እስከ አቀምክሙ ርእሰክሙ በንጽሕ ወበምግባር ከመ ዘኢተአምሩ ወኢምንተኒ። |
|---|
| 7:12 | ἄρα εἰ καὶ ἔγραψα ὑμῖν, οὐκ ἕνεκεν τοῦ ἀδικήσαντος οὐδὲ ἕνεκεν τοῦ ἀδικηθέντος, ἀλλ’ ἕνεκεν τοῦ φανερωθῆναι τὴν σπουδὴν ὑμῶν τὴν ὑπὲρ ἡμῶν πρὸς ὑμᾶς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. | Igitur, etsi scripsi vobis, non propter eum qui fecit injuriam, nec propter eum qui passus est : sed ad manifestandam sollicitudinem nostram, quam habemus pro vobis | ወዘኒ ዘጸሐፍኩ ለክሙ አኮ በእንተ ዘገፍዐ ወዘተገፍዐ ዳእሙ ከመ ይትዐወቅ ከመ ጽሕቅሙ በእንቲኣነ በቅድመ እግዚአብሔር። |
|---|
| 7:13 | διὰ τοῦτο παρακεκλήμεθα. ἐπὶ δὲ τῇ παρακλήσει ἡμῶν περισσοτέρως μᾶλλον ἐχάρημεν ἐπὶ τῇ χαρᾷ Τίτου, ὅτι ἀναπέπαυται τὸ πνεῦμα αὐτοῦ ἀπὸ πάντων ὑμῶν· | coram Deo : ideo consolati sumus. In consolatione autem nostra, abundantius magis gavisi sumus super gaudio Titi, quia refectus est spiritus ejus ab omnibus vobis : | ወበእንተዝ ተፈሣሕነ ወዓዲ ዲበ ፍሥሓነ ተፈሣሕነ ወፈድፋደሰ በፍሥሓ ቲቶ እስመ አዕረፍክምዋ ለነፍሱ በኀበ ኵልክሙ። |
|---|
| 7:14 | ὅτι εἴ τι αὐτῷ ὑπὲρ ὑμῶν κεκαύχημαι οὐ κατῃσχύνθην, ἀλλ’ ὡς πάντα ἐν ἀληθείᾳ ἐλαλήσαμεν ὑμῖν, οὕτως καὶ ἡ καύχησις ἡμῶν ἐπὶ Τίτου ἀλήθεια ἐγενήθη. | et si quid apud illum de vobis gloriatus sum, non sum confusus : sed sicut omnia vobis in veritate locuti sumus, ita et gloriatio nostra, quae fuit ad Titum, veritas facta est, | እስመ ኢያስተኀፈርክሙኒ በኵሉ ዘተመካሕኩ ሎቱ በእንቲኣክሙ አማነ ረሰይክሙ ለነ ዘነገርናሁ ወከማሁ እሙነ ኮነ። |
|---|
| 7:15 | καὶ τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ περισσοτέρως εἰς ὑμᾶς ἐστιν ἀναμιμνῃσκομένου τὴν πάντων ὑμῶν ὑπακοήν, ὡς μετὰ φόβου καὶ τρόμου ἐδέξασθε αὐτόν. | et viscera ejus abundantius in vobis sunt, reminiscentis omnium vestrum obedientiam : quomodo cum timore et tremore excepistis illum. | ወፈድፋደ የአኵተክሙ ወይዜከረክሙ ዘከመ ትትኤዘዙ ሎቱ ወትትዌከፍዎ በፍርሀት ወበረዓድ። |
|---|
| 7:16 | χαίρω ὅτι ἐν παντὶ θαρρῶ ἐν ὑμῖν. | Gaudeo quod in omnibus confido in vobis. | ወእትፌሣሕ ባሕቱ እስመ በኵሉ እትአመነክሙ። |
|---|